A Gosau völgye - történelmi áttekintés
A helynév írásban először egy 1231 április 5.-i okiratban bukkan fel, amikor Salzburg püspöke Gosau erdejét a St Péter apátságnak adományozza. I Maximilián uralkodása idején Gosau az Ischl melletti Wildenstein várának tulajdonába kerül.
Érdekes módon itt Gosauban már a hallstatti bányák megnyitása elött is sótermelés folyt. A termelés a salzburgi püspök megbízásából történt és az egyház és állam közötti konflikutoshoz vezetett. A nehezen megközelíthető Gosau-völgy jogi helyzete az egész középkorban nehezen áttekinthető és vitatott. A tulajdonviszonyok csak a kamarás urodalom alapításával, tehát a Bécsi Udvari Kamara alá való közvetlen alárendeléssel tisztázódtak a 14. században. Gosau erdeje ezután mérhetetlen mennyiségű fát szállít a hallstatti sóbányák számára.
A só különleges jelentőségével magyarázhatóak Gosau völgyének 1492 és 1698 közötti jogi sajátosságai is: adómentesség, katonáskodási kötelezettség aloli mentesség háborús időkben is, kegyelem pénzbüntetések esetében, felmentés a természetbeli szolgáltatásoktól és a "robottól".
A reformáció korában Gosauban alakult ki az evangélikus ellenállás egyik gócpontja, amit az Erdélyba való átköltöztetés és a katolikus egyház más súlyos intézkedései sem tudtak megakadályozni. A gosaui lakosság 80%-a ma is evangélikus. 1848 és az első osztrák parlament alapítása után Gosau különleges helyzete is megszűnt.
A történelem viharai ez után is érezhetők a Gosau völgyében, jóllehet enyhébb formában mint másutt. A szociáldemokrata és nemzetiszocialista ideológiák itt is találnak követőkre. A két világháború zavarai a Gosau völgyében kevés nyomot hagynak. 1945 óta minden gosaui lakos osztrák adófizető állampolgár. A helyi együttélést mindezek ellenére is a kimondatlan együvé tartozás érzése határozza meg, amely a völgy zártságából és a közös hitvallásból következik. Remélhetőleg ezeknek az értékeknek a maradandóságához az erősödő turisztikai tevékenység is hozzájárul.
